Be lehet zárni egy médiumot egy nem szimpatikus kép miatt?

Magyar Péter közéleti szereplőket a közügyekben kifejtett véleményük miatt büntetőjogi szankciókkal fenyegetett néhány héttel ezelőtt egy róla készült montázs miatt.
A magyar és európai alkotmányos joggyakorlat azonban egyértelműen rámutat arra, hogy a véleménynyilvánítás védett és szinte korlátozhatatlan, kifejezetten akkor, ha közügyekkel kapcsolatos.
Alkotmányos és jogállami keretek között a vélemény jellege miatt szinte elképzelhetetlen, hogy közügyekkel kapcsolatban kifejtett véleményt korlátozzon az állam.
Alkotmányos és jogállami keretek között semmilyen mértékben sem elfogadható annak a ténye, hogy közhatalmat gyakorló személyek más közügyekben megszólaló személyeket büntetőjogi szankciókkal fenyegetnek.

"A TISZA-kormány bűncselekménnyé nyilvánítja az ilyen és ehhez hasonló hamisításokat és a függetlenné váló Médiahatóságot felhatalmazzuk, hogy bezárassa az ezeket közlő médiumokat." – fogalmazta meg Magyar Péter (a Tisza Párt elnöke, európai parlamenti képviselő) Facebook bejegyzésében.¹

Magyar kirohanását az okozta, hogy Bohár Dániel, kormánypárti influenszer közzétett egy olyan képet, amin Magyar Péter egy ukrán zászlót tart kezében, amit, ha kontextusában értelmezünk azt szimbolizálja, hogy Magyar Péter "Ukrajnát" támogatja.²

E cikk célja felhívni arra a figyelmet és bemutatni azt, hogy jogállami keretek között nem lehet semmilyen hatalom kénye-kedve szerint bezáratni szerkesztőségeket, azért, mert a hatalom birtokosa számára kedvezőtlen, illetve neki nem tetsző tartalmat tesznek közzé.

Alapjogi és egyéb részlet szabályok áttekintése

Az Európa Tanács égisze alatt létrejött Emberi Jogok Európai Európai Egyezménye nyilatkozatának (továbbiakban EJEE) 10. cikkének 1. pontja ki mondja, hogy

"Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson".³

Továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikke (amit európai parlamenti képviselőként illene ismernie) is kimondja, hogy:

"(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, továbbá országhatárokra való tekintet nélkül.

(2) A tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét tiszteletben kell tartani."⁴

A fentebb említett jogszabályhelyeken kívül, még Magyarország Alaptörvényének (továbbiakban Aptv.) IX. cikke is elég részletesen leírja, hogy:

"(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.

(2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.

(…)

(6) A sajtószabadságra, valamint a médiaszolgáltatások, a sajtótermékek és a hírközlési piac felügyeletét ellátó szervre vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg."⁵

Ahogy szembetűnő, a fentebb hivatkozott összes jogforrás deklarálja, hogy mindenki jogosult információkat, eszméket szabadon megismerni, illetve azokat közölni. A két európai jogforrás az Alaptörvénnyel szemben nem nevesíti külön a sajtószabadságot, viszont az Alaptörvény ezt megteszi, így a jogalkotó és jogalkalmazó sokkalta meghatározottabb keretek között tudja végezni a tevékenységét.

A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény ⁶ (továbbiakban Smtv.) tartalmazza a véleménynyilvánítás eszközeire, formáira vonatkozó intézményes szabályozás bizonyos részét.

Az Smtv. rendelkezéseiből kiderül, hogy a törvény biztosítja a

sajtószabadságot (így a sajtótermék alapítását és működését is),
a szerkesztői és újságírói függetlenséget,
a sajtó-helyreigazítás anyagi jogi szabályait,
illetve tartalmazza a sajtó kötelezettségeit, mint például, hogy a sajtó által bemutatott médiatartalom nem sértheti az alkotmányos rendet,⁷ vagy a reklámokat transzparens módon kell feltüntetni.⁸

Véleménynyilvánítás alkotmányos rendszere

A rendszerváltás folyamán fontos szerepet töltött be az Alkotmánybíróság (továbbiakban AB) tevékenysége. Többek közt segített meghatározni az új demokratikus átmenet és majd későbbiekben állandósuló politikai rendszer működési szabályait. Az Alkotmánybíróság elé került ebben az időszakban a halálbüntetésre, az abortuszra és közéleti beszédre vonatkozó szabályozás kérdésköre is.

Az Alkotmánybíróság is megállapította, hogy "valamennyi közéleti párbeszéd igényt tarthat a közéleti vitákat és a közügyek vitatását megillető alapjogi védelemre".⁹ Ezt megelőzően, pedig már korábbi döntésében azt is egyértelműen deklarálta az AB, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága – mint kommunikációs alapjog – csak nagyon kevés joggal szemben korlátozható (például ilyen korlátozó tényező lehet más emberi méltósága abban az esetben, ha egy egyén életének kioltására uszítanak vagy emberi mivoltától megfosztják a közlés által).¹⁰

Ennek értelmében "az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint kialakuló közvélemény, és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami alkotmányos védelmet élvez. Az Alkotmány a szabad kommunikációt — az egyéni magatartást és a társadalmi folyamatot — biztosítja, s nem annak tartalmára vonatkozik a szabad véleménynyilvánítás alapjoga. Ebben a processzusban helye van minden véleménynek, jónak és károsnak, kellemesnek és sértőnek egyaránt, különösen azért, mert maga a vélemény minősítése is e folyamat terméke."¹¹

Így ebből azt is levezette az AB, hogy a vélemény akár a valóság és igazságtartalmára tekintett nélkül védelemben részesül, mint a közéleti ügyek fontos eleme.

Ezzel párhuzamosan – időbeliség szempontjából ezt megelőzve – az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban EJEB) az Observer és Guardian kontra Egyesült Királyság ügyben megállapította, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának védelme kiterjed a sértő, megrázó és zavaró kinyilatkoztatásokra is.¹²

Maga a sajtószabadság kérdésköre nehezen értelmezhető, hiszen a véleménynyilvánítás egyik eszköze, ami ab ovo védett. Viszont az AB megállapította, hogy az állam a sajtószabadságot elsődlegesen és igazából a saját maga passzív magatartásával eredményezi, mint hogy nem cenzúráz vagy nem akadályozza a sajtótermékek szabad megalakulását.¹³

Az is egyértelműen meghatározásra került az Alkotmánybíróság gyakorlatában, hogy a büntetőjog a jogrendszer ultima ratio jellege következtében, csak a nagyon szélsőséges véleményt lehet büntetőjogi szankcióval sújtani.¹⁴

Ilyen tényállásnak minősül - a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény - szerinti közösség elleni uszítás (332.§), internetes agresszió (332/A. §) és a rágalmazás-becsületsértés tengelye (226-227.§)

Továbbá fontos kiemelni azt is, hogy "a közügyek vitatása során az értékítéletet magában foglaló vélemény alkotmányosan nem büntethető."¹⁵

Konklúzió

Ezzel párhuzamosan, pedig – jogállami keretek között – aggályosnak tekintendő, hogy egy közhatalmat gyakorló személy, egy európai parlamenti képviselő más közéleti véleményformálókat a közügyekkel kapcsolatban kifejtett – alkotmányosan védett - véleményük miatt büntetőjogi szankcióval és sajtótermékeket pedig bezáratással fenyegeti. Továbbá azt sem szabad elfelejteni, hogy a sajtó nem csak a véleménynyilvánítás eszköze, hanem társadalom "őrkutyájaként" ellenőrzi a közhatalmat gyakorlókat és erről tájékoztatja az állampolgárokat az Alkotmánybíróság 2014-es határozata szerint.¹⁶ Így a szabad működésük a demokratikus berendezkedés szempontjából nélkülözhetetlen – feltéve, hogy nem szeretnének eltérni az alkotmányos berendezkedéstől.

Ezúton is szeretnénk felhívni arra a figyelmet, hogy a közéleti ügyekkel kapcsolatban álló vélemények fokozott védelemben részesülnek, ezenfelül pedig a közéleti szereplőket tűrési kötelezettség terheli egy másik AB határozat megállapítása szerint.¹⁷